Welcome to The Broadmoor!

2009. febr. 15.

AZ UTOLSÓ (lezáró bejegyzés Julus kedvéért...)

2009. febr. 15. 11:30, a bejegyzést edina írta | még nincsenek kommentek

Párizsban vagyunk… Nem nagyon van net a reptéren csak pénzért, a dollárt meg dupláért váltják, úgyhogy lehet csak otthonról tudom ezt feltenni. Az utolsó hetünkön nagyon felgyorsultak az események, azt se tudtam hol áll a fejem. Kocsi eladás, lakás kirámolás az utolsó kanálig, net, áram, biztosítás lemondás, szállodából kicsekkolás, PAKOLÁÁÁÁÁS és persze esténként a nagy búcsúzások…

A sort egy utolsó Golden Bee látogatással indítottuk. Fish and chips, néhány yard sör és éneklés!! Már kedvenc nótáink is vannak, nagyon jó volt! :)

Másnap jöhetett a vasárnapi brunch a szálloda Lake Terrace nevű éttermében óriási büfével, csokiszökőkúttal és miden jóval… Amúgy most olvastam, hogy a brunch szó a breakfast és a lunch szavakból tevődik össze, ezért jelent reggelit és ebédet. Miután annyit ettünk, hogy senki nem bírt mozdulni se, átvánszorogtunk a Hotel Bar-ba egy cocktailra. Egész más volt vendégként mászkálni a szállodában, nagyon állat… Otthon egy kis pihi, aztán Attilánál volt a találkozó a nagy búcsúbuli előtt.

Mc'Cabes, mi más... Isteni buli volt, tiszta Rosa Negra (Dirty Dancing 2, ha valaki nem ismerné nézze meg!!!) Latin zene, jó sok ember és mindenki úúúgy táncol... Ahhh már most hiányzik!! Volt is egy kis nézeteltérés a magyar fiúk meg néhány mexikói közt, de végül senkinek nem esett komolyabb baja... Utána after party, de az már nem volt nagy szám. Másnap már nem is emlékszem mit csináltunk, valószínűleg semmi hasznosat...

A kocsi miatt eléggé be voltam tojva, hogy nem tudjuk majd eladni és hatalmas szerencsénk volt. Az utolsó napon telefonált egy nő, hogy megnézné és egyből meg is vette. (Gyuri szerint részeg is volt egy kicsit) Olyan szomorú voltam, nagyon szerettem ezt a kis autót. Úgyhogy végül mindentől sikerült megszabadulnunk, amitől meg nem azt Viktorra bíztuk. (Nagyon köszi Viktor, cuki vagy!!!) Azt utolsó napunk őrültekháza volt. Összevissza rohangáltunk, a kajáinkat eladományoztuk és a világon mindent kipakoltunk. Hulla fáradtak voltunk, de estére még volt egy utolsó vacsi asztalfoglalásunk a szálloda öt csillagos éttermébe, a Penrose Room-ba. Nagyon elegáns hely, estélyi és öltöny kellett. A szálloda legfelső emeletén található, van zenekar és az egész gyönyörű várost belátni az ablakból. Kicsit furi is volt, hogy ennyien ugrálnak körül, na és akkor jól viselkedni és szépen enni… Viszont csoda ételeket szolgáltak fel, persze istenien elrendezgetve a tányéron és a végén még hattyúba is csomagolták a maradékot! :) Nem mondom, hogy sajnáltam, de azért jól megkérték az árát is persze…

Eljött az utazás napja... :( Ezúton is nagyon köszönöm Gyulának, Attinak, Janinak, Viktornak, Lacinak és mindenkinek aki segített a pakolásban és a cuccokkal meg a reptéren... Még ki is kísértek minket a srácok és könnyes búcsút vettünk. Már most hiányoznak... :( Az úton nem volt semmi gond a sok bőröndön meg túlsúlyon és ki-be pakoláson kívül. Colorado - Atlanta - Párizs - Bp útvonalon jöttünk. Minden reptéren volt néhány óránk kényelmesen átszállni, eszegetni és körülnézni. Ez Atlantában volt érdekes, bár a repülőn úgyis adtak egy csomó kaját. Párizsban csak egy pékség volt, az is egy vagyonért, dehát aki éhes és kávét akar... Az utolsó úton már elájultam az izgalomtól, hogy mindjárt találkozom az itthoniakkal!! És pont olyan volt ahogy elképzeltem, ott voltak a szüleim, mama, Fáiék, Julus, Pinye, Adri, Tacsi, Isti és Balázs, mindenki virággal, csokival és izgalommal várt. :) Jajj én olyan zavarban voltam!! Hazajöttünk, és most minden a régi...

2009. jan. 7.

ALOHA

2009. jan. 7. 22:38, a bejegyzést edina írta | 5 komment

DAY 1: Welcome to Hawaii

Feltöltöttem a téli videót, fura is volt innen az óceánpartról nézegetni a képeket... Télből nyárba, egy szál pulcsiban elfagyoskodtam a coloradoi reptérre, de minek is itt kabát?! Tizenegy órás út árán jutottunk ide, de most kivételesen nem szenvedtem, egész jól eltelt. Igaz, mikor leszálltunk Hawaiion úgy tűnt a pilóta hiányzott arról az óráról amikor a landolást tanították, de épségben megérkeztünk az őserdő és igazából nagy semmi kellős közepére. Körös körül óceán, egészen Los Angelestől a víz felett repültünk több, mint öt órát. Elég félelmetes volt... Kiszálltunk és tényleg igaz, megcsapott a virágillat... Nyakbavalót nem osztogattak nagyon bőszen, de pénzért adtak volna. Majd holnap veszek... Meg fűszoknyát...

Béreltünk két kocsit és kb fél óra alatt értük el a házunkat. Egy nyaralótelepen van (olyan mint Tass csak pálmafákkal...), és ahogy kilépünk a teraszra ott hullámzik a Csendes Óceán az orrunk előtt. Egyszerűen gyönyörű, zöld a fű, hajladoznak a pálmafák, mindenhol virágok és az azúrkék víz... Nem tudok betelni vele... Elmentünk a központba kajálni, meg a nagy boltban vettünk felvágottat meg ilyesmit, hogy legyen reggelink. Teljesen felszerelt konyhánk van, meg az egész ház full extrás, az óceánra néző oldala csupa üveg, majd jól benéz reggel a napocska... :) Nem is tudom mennyi az idő, már összevissza tolódott... Nagyon korán van ahhoz képest, milyen régóta fent vagyunk, otthonhoz képest meg azt hiszem 11 órával kevesebb van. Most kártyázás megy a teraszon, meg már körül is néztünk itt a "lakótelepen"... Holnap pancsi, péntekre pedig lefoglaltunk egy hajót ami búvárkodni visz. Majd még mesélek... Aloha!

DAY 2: Bálnales

Reggel délben kelés az óceán zúgására, reggeli és bálnales foglalás... Nincs is messze a főutca, az amelyikben lakunk, csak a másik vége. Ott van a kikötő is, ahol várt minket a hajó. Két órás volt a túra, az eleje nagyon izgi volt, láttunk öt bálnát is, de csak a farkát meg az uszonyát dugta ki, meg fújták a vizet. :) Aztán túl sok volt nekem a hullám, kicsit kavargott a gyomrom, úgyhogy alig vártam, hogy vége legyen, de csak üldöztük a bálnákat... Végül megérte, mert mielőtt visszaindultunk odajött egy kisbálna közvetlenül a hajó mellé produkálni magát. :) Nagyon cuki volt csak aztán az anyukája magával vitte, és a mi túránk is így ért véget. Mindenki éhen halt, beültünk egy parti halétterembe rákocskákat meg mahi mahi-t enni (ez itt a legnépszerűbb hal, olyan mint a delfin, csak kicsi...), gyönyörű volt a terasz az óceán parton, pont láttuk a naplementét. Szuvenírvásárlás, a fiúk vettek csicsás hawaii ingeket, aztán most itthon tervezzük a további programot. Gyuri lenyírja Attila haját, épp most fogyott ki az elem félúton, elég vicces ha ígymarad...

DAY 3: Snuba & Luau

Reggel hétkor már várt minket a kikötőben a hajó amivel búvárkodni mentünk. A Snuba a mélytengeri palackos és a pipás búvárkodás keveréke, igazából olyan mint a palackos, csak az fent marad a víz tetején és egy csövön jön le a levegő, szóval csak nyolc méter mélyre lehet lemenni. Kaptunk egy kis reggelit amíg a tanfolyam tartott, aztán lassan már ott is voltunk Molokini öblében. Belepaszíroztuk magunkat a búvárruhába, megkaptuk a békalábat, szemüvegeket meg a levegőt és beengedtek a vízbe. Egyszerre mehettünk mindannyian, súly volt a derekunkon, hogy könnyen lesüllyedjünk, aztán odalent meg a vezetőt kellett követni, hogy megmutassa a szép halacskákat meg korallokat. Elég érdekes volt megszokni, hogy csak a számon jön levegő, az se úgy mint szokott, meg a fülem is mindig bedugult, de azt megtanították, hogy mindig ki kell egyenlíteni a nyomást ahogy haladunk lefelé úgy, hogy befogjuk az orrunkat és fújunk rajta... Hát erre elég sokszor sor is került... Fél órát voltunk lent, láttunk színes halakat, de semmi extra, például cápa vagy polip nem jött. De azért persze nagyon különleges volt, csak egy kicsit félelmetes olyan mélyen. Nemsokára kikötöttünk mégegy helyen, a teknős öbölben ahol még több pénzért lehetett újra merülni, de mi csak a pipával úszkáltunk a víz tetején és igazából ezt jobban is élveztünk, nem volt akkora a nyomás... Ugyanannyit láttunk nagyjából így is a víz alatt, voltak hatalmas teknősök, nagyon arik. :) Vettem egy vízalatti fényképezőt, de filmes úgyhogy csak otthon tudom előhívatni, kíváncsi vagyok sikerültek e, meg egy dvd-t is készítettek amit majd a címünkre elküldenek. Volt ebéd is a hajón, és láttunk megint bálnát. Itthon gyorsan átöltöztünk és kisétáltunk a homokos strandra, itt van néhány percre tőlünk. Jó nagy hullámok voltak, jól le is égtem és ahol csak elképzelhető homokos lettem. Szegény kedvenc fürdőrucim két rétege közé is bement, szerintem ki se fog jönni... :(

Este beugrottunk az áhított hennáshoz, lett egy hawaii virág a vállamon, állítólag egy hónapig ott marad. Nagyon szép. :) Innen egyből indulás a Luau estre, már az elején kaptunk kagylónyakláncokat hawaii fűszoknyás fiúktól, leültettek az asztalunkhoz és már jöttek is a cocktailok. Büfé vacsi és korlátlan pia volt az árban, egész este ananászból ittam a pina coladat. Hmm... Kint sütötték a disznót, az is a kaják közt volt, meg még jó sok finomság. Megnéztük a naplementét és kezdődött a show. Gyönyörű volt, tökjó zene, tánc, tűzforgató meg minden. Nagyon jól éreztük magunkat. :)

DAY 4: Road to Hana

Maui egyik fő látványossága az út Hana városába. Reggel hétkor megint indulás, csomagoltunk egykét szendót meg üdcsit és elindultunk az egész napos útra. Hana-ba a nagy hegyeken át lehet eljutni, ami ugye szerpentint jelent és nem is akármilyet... Ötszáz akárhány kanyarból állt az út és csak abból, vagyis elég kavargós volt... Hát igen, nekünk az a szórakozás, hogy mindennap a hányinger kerülget... Első két nap hajó, most ez és ha még nem lett volna elég hétfőn kisrepülővel megyünk át a másik szigetre, Honolulura... :) Persze mindig megéri, hiszen ilyen gyönyörű helyekről idáig csak álmodtam. Itt egy kép, hogy lássátok miről is van szó. Lahaina-ban lakunk és onnan mentünk a sziget túloldalára.

Útközben sok kis útszéli bódéba botlottunk, ahol frissen szedett déli gyümölcsöt, kókuszt és cukornádat lehetett kapni. Ittam egy turmixot friss ananászból és banánból, isteni volt, meg cukornádat rágtunk és vettünk coconut candy-t. Abból majd megpróbálok haza is vinni, nagyon érdekes és finom. A másik amit mindenhol kapni lehet a banán kenyér, most is épp azt majszolom, mindenképp megtanulom a receptet mielőtt hazamegyek. Ahogy haladtunk az úton mindenhol voltak ilyen kis megállók, ahonnan kiránduló utak indultak. Az elsőnél majdnem egy órát kirándultunk a dzsungelben meg a bambuszerdőben. A következő állomás egy édenkert volt gyönyörű virágokkal, madarakkal, vízeséssel és gyümölcsfákkal. Szedtünk egy fürt banánt meg olyan finom narancsot kóstoltunk a fáról, hogy olyat a piacon nem kapni. A fiúk kókuszra vadásztak, sikerült is szedni egy csomót, de már most annyit ettünk meg ittuk a levét, hogy kicsit kezd sok lenni... Találkoztunk papagájokkal is, lehetett velük fényképezkedni.

Hat óra alatt értük el Hana-t végül, a kikötőben ettünk frissen fogott halat passiógyümölcs mártásban, kicsit nézelődünk és indultunk is vissza, hiszen itt nem az úticél, hanem az út volt a lényeg és tényleg csodálatos. Hazafelé még megálltunk egy helyen és valami hihetetlen gyönyörűt láttunk. Egy vulkán kráterében kialakult fekete homokos strandra jutottunk. Még sosem láttam ilyet, elképesztő volt a kis barlanggal, megkövült láva sziklákkal és a hatalmas hullámokkal. Itt a kókuszt is feltörtük, hogyhogy tényleg a paradicsomban éreztük magunkat...

Este hazaértünk, gyors átöltözés és elmentünk megint a rákocskás helyre vacsizni közkívánatra. Minden nap halat eszem, lehet ezután egy ideig nem fogok... Onnan megint haza és elkezdtünk bulira készülődni, gondoltuk szombat is van, meg úgyis félidő, induljunk el a maui éjszkában... Hát ebből az lett, hogy a sziget egyetlen szórakozóhelyén (a színvonal Rózsa Diszkó, Balatonkenese...) néztük ahogy táncolnak az öregasszonyok és egy normális zenét sem hallottunk. A vége elég vicces lett, mert a Janival kikezdett egy itteni fiú, velem meg a barátnője, de mi elmentünk a fiúk meg maradtak még reménykedni, nemtom végül mi lett... :)

DAY 5

Ezen a napon egy kis pihenést iktattunk be, főleg a buli után... Kényelmesen felkeltünk (igazából engem egykor úgy kellett kikönyörögni az ágyból...), bementünk városba és megebédeltünk a kihagyhatatlan Hard Rock Cafe-ban. Kis séta után megindultunk, hogy elmenjünk arra a partra amit Hana felé láttunk. Nagyon szép volt, de már ment le a nap, úgyhogy nem nagyon pancsiztunk hanem nemsokára felkerekedtünk, hogy körülnézzünk Kaanapali városában, ami hazafelé útba esett meg egyébként a reptér is ott van. Hát ott aztán semmit sem láttunk, az egyetlen izgi egy óriási tengerjáró hajó volt ami ott parkolt és tökjól nézett ki. Hazajöttünk és lassan feküdtünk is le, mert másnap nagyon korán indult a repülő...

DAY 6: Pearl Harbour, Waikiki

Négykor ébresztő!! Irány a reptér és Honolulu. Az út nem volt sok, nagyjából fél óra és a napfelkelte is pont látszott a gépről. Nyolc körül már ott is voltunk, felvettük a kocsit és elmentünk a Pearl Harbour emlékhelyre. A túra egy mozival kezdődött ahol láthattuk hogyan bombázták le a japánok az amerikai kikötőt hatvanhét évvel ezelőtt. A bejáratnál egyébként még magyar nyelvű tájékoztatót is lehetett kérni, úgyhogy addigra már művelődtem is egy kicsit... A film után hajóra szálltunk (már megint...) és elmentünk megnézni az elsüllyedt hajót, ami maga alá temetett egy csomó katonát és most is ott nyugszanak, a hajó fölé pedig egy emlékmű van építve, amibe be is lehet menni. Láttunk még másik hajót is amit megjavítottak, meg tengeralattjárót amit belülről is meg lehetett nézni.

Innen Waikiki Beach felé vettük az irányt. Honolulu pont az ellentéte Maui-nak. Maui a nyugalom szigete, vízesésekkel, vulkánokkal, esőerdőkkel és nyugis parttal ahol el lehet búvárkodni meg bálnát lesni. Honolulu ezzel szemben tele van élettel, óriási szállodákkal és Waikiki a szörfösök paradicsoma. Ahogy leértünk a partra már béreltük is a szörfdeszkákat, habár én nem nagyon tudtam mit kezdeni a dologgal, a fiúk egész bátran szelték a hullámokat. Inkább napozóágynak használtam a deszkát, mert féltem a víz alatti éles koralloktól... Nem hiába olyan híres ez a part, leírhatatlan hangulata van, nagyon gyönyörű...

Vásároltunk egy kicsit, gyönyörű új szörfös fürdőrucit szereztem be a homokos helyett és már indulhattunk is vissza a reptérre. A helyi járatok termináljában egy étterem vagy bolt annyi se volt, és mikor már két órája vártuk a gépet bemondták, hogy két órát késik, és amikor négy óra rettenetes szenvedés után végre felültünk rá még egy teljes órán át nem kapta meg a felszállási engedély, úgyhogy összességében öt órát töltöttünk várással éhesen, fájó fejjel, fázva és fáradtan... Ráadásul a fölsőm vizes lett az óceánban és nem száradt meg, úgyhogy Atti pólójában nyomultam ami rendkívül csini volt a színes bő szoknyámmal... :)

DAY 7: Haleakala National Park

BOLDOG NÉVNAPOT VERA!

Haleakala a világ legnagyobb krátere, az útikönyv szerint egész Manhattan elférne benne. Kocsival mentünk fel a vulkán tetejére és a kráter szélén üldögélve gyönyörködtünk a kilátásban. Nagyon magasan voltunk, átmentünk a felhőkön, úgyhogy azokat is felülről láttuk, alatta pedig a sziget peremét és az óceánt. Nagyjából egy órát maradtunk fent, más látnivaló nemigen akadt ott, úgyhogy visszamentünk a városba ebédelni. Néhány helyen már olvastam az Aloha Mixed Plate étteremről, és ma jött el a napja, hogy ott is kipróbáljuk a helyi kajákat. Nagyon hangulatos kis parti hely volt koktélokkal és banánlevélbe tekert husival... :) Innen pedig az egész délutánt szuvenírek vásárlásával töltöttük. Nemrég értünk haza, vacsiztunk és most igazából csak úgy elvagyunk... Össze kéne pakolni, holnap reggel el kell hagynunk a házat. :( Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megy az idő, jó lenne maradni még jóóóóó sokat!!!

Winter wonderland

2009. jan. 7. 22:20, a bejegyzést edina írta | még nincsenek kommentek

Közkívánatra néhány karácsonyi kép... Mivel igazi karácsonyunk nem volt egy normális kép sem készült, tettem is alá egy kis zenét nehogy halálra unjátok magatokat...

http://kaped.videoalbum.hu/video/winter-wonderland

Szilveszterkor meg mint már említettem nem készült kép, csak nagyon kevés és lényegtelen. Itt egy kivétel:

2009. jan. 6.

NYC Videó

2009. jan. 6. 8:34, a bejegyzést edina írta | 1 komment

Hát itt van... A jól ismert képek viedó formájában is megtekinthetők:

http://kaped.videoalbum.hu/video/new-york-2008

2008. dec. 28.

Félbehagytam

2008. dec. 28. 15:01, a bejegyzést edina írta | még nincsenek kommentek

Nah ezt jól otthagytam a közepén, nem is tudom már hova rohantam el... Mindegy. Szóval a kis tanítványomról annyit, hogy harminchat éves amerikai, katona volt Irakban meg Koszovóban meg ilyenek, aztán alkoholista lett és most az elvonó közben tér jó útra... Egyébként teljesen normális, és nagyon akart tanulni úgyhogy egyáltalán nem volt vele gond.

Azt nem is tudom, hogy mondtam e, hogy még régebben kaptam egy giftcardot, vagyis ajándékutalványt mert volt egy csomó pozitív kommentem és a Broadmoor bármelyik éttermében vagy boltjában felhasználhatom. Ma estére foglaltunk asztalt a Summitban, alig várom! http://www.broadmoor.com/summit.php Majd elmesélem milyen volt...

Tegnap meg elhagytam a telefonom, nagyon mérges vagyok mert pont most töltöttem fel egy csomóval, hogy amíg itt vagyok már ne kelljen... Még az esélyes, hogy Attila kocsijában kiesett a zsebemből, nagyon remélem, hogy megtaláljuk! Szóval most nem nagyon vagyok elérhető amíg fény nem derül a hollétére... :(

2008. dec. 26.

Boldog Karácsonyt

2008. dec. 26. 9:32, a bejegyzést edina írta | még nincsenek kommentek

Egy héttel ezelőtt még azt hittem, hogy idén nem is lesz karácsony... Itthon reménytelen volt a helyzet, egyre csak folyt a verseny, hogy ki kit utál jobban, senkit nem érdekelt semmi és még a fánk se volt meg. Aztán Emese összeszedte magát, egy délután felkerekedtünk és vettünk egy csomó díszt meg egy nagyon szép karácsonyfát. Akasztottunk zoknikat a kandallóra, úgyhogy ezután már én is elkezdtem érezni a karácsony közeledtét és megvolt rá az esély, hogy normális hangulatban fog eltelni. Gyuri persze még mindig lázadt, úgyhogy nekünk lett egy külön kis fánk is a szobában. Nagyon formás, szép fa lesz belőle ha felnő... :) Szerencsére lassan elmúlt ez a felhős időszak és igazi családi hangulat kezdte megint átvenni a helyét. Huszonharmadikán nekiálltunk feldíszíteni a fát (vagyis a lányok díszítettek a fiúk meg cikizték...), sütöttünk gyömbéres kekszet, hogy a lakás is illatos legyen és lázasan csomagoltam az ajándékokat. Egy kis hó is esett, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. Csabiék nem tudtak várni és még aznap átadták az ajándékokat, hozzánk viszont csak huszonnegyedikén este jöhetett a Jézuska, ahogy azt szokás... Addigra minden ajándék szépen becsomagolva várt a fa alatt és persze a zoknik is jól meg voltak tömve! :)

Karácsony napján (igazából az itt még nem karácsony, mert ekkor még csak a csillagot látták meg és huszonötödikén született a Jézuska...) Gyuri már este kilenc körül hazajöhetett. Én már szépen felöltözve vártam és a kaja is kész volt. Sütöttem rántott halat és megcsináltam anya isteni krumplisaliját hozzá. Kicsit ünnepeltünk itthon ketten, aztán átmentünk Tibiékhez vacsorára. Én vittem amit csináltam meg a sütiből is egy dobozzal, ők meg főztek húslevest, rakott krumplit és volt forralt bor is. Kicsit beszélgettünk, begyújtottuk a kandallót, de nem maradtunk sokáig, mert másnap ötkor mennem kellett dolgozni, és van egy tanítványom is akivel nem akartam türelmetlen lenni amiért fáradt vagyok.

2008. dec. 14.

Képek!!

2008. dec. 14. 15:33, a bejegyzést edina írta | 2 komment

New Yorkos képek feltöltve!! Három gépet vittünk, úgyhogy kicsit kusza... Elkezdtem rendszerezni, de meguntam, úgyhogy bocsi...

http://nyc.broadmoor.fotoalbum.hu

Megint nem jelöli ki, szóval be kell másolni...

Holnap lesz a room services karácsonyi buli, mivel nagyon sokféle országból jöttünk mindenkinek valami hazai ételt kell vinni. Én nagyon jól ki is találtam a somlóit, meg be is vásároltam nagyjából hozzá, de most így estefelé rájöttem, hogy bármit csak háromféle piskótalapot ne, szóval áttértem a jó öreg rakott krumplira... Remélem azért nem lesz olyan szörnyű, a lényeg, hogy vigyek valamit... Megyek is pucolni, remélem tetszenek a képek! Ha uncsizom lesz majd videó is, kérem a zene javaslatokat!

2008. dec. 13.

Hétköznapok megint

2008. dec. 13. 18:20, a bejegyzést edina írta | még nincsenek kommentek

Nem is volt időm befejezni a storyt, mert ahogy hazaértünk jött a hír, hogy két napunk van leadni a szakdoga vázlatot, úgyhogy lázasan elkezdtem írni. Egy napos késéssel sikerült is leadni, remélem minden rendben lesz vele, mert a vendéglátó intézet nem nagyon viszi túlzásba... Jah amúgy azt nem is mondtam, hogy elfogadták a címem meg minden, úgyhogy nyáron diplomázhatok! :) Azóta meg munka megállás nélkül, nem is tudom mi lelte a szállodát, hogy van mit csinálni... Gondoltam amúgy, hogy a karácsony azért nem lesz olyan rettenetes mint az eddigi pár hónap. Szóval nem nagyon aludtam mióta megjöttünk, tegnapig még egy falat kaja se volt itthon. De most összeszedtem magam és íme a folytatás:

A Chicago jó volt, bár nem mondanám, hogy száz százalékig beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Azt hittem majd olyan fényes lesz a színpad, meg a világítós lépcső, szóval nagy látvány... Ahhoz képest összesen egy díszlet volt és a koreográfia se volt valami kiemelkedő. Persze mindenképp megérte, meg legalább elmondhatom, hogy én láttam a Chicagot a Broadwayn... :) Hát itt más a színvonal, az amerikaiaknak ez biztos máshogy jön le. Talán mert még nem jártak az Operett Színházban... Aztán beültünk egy puccos vacsi helyre, de mint kiderült volt neki egy bárja is tökjó cocktail akciókkal, úgyhogy végül ez lett a törzshelyünk...

DAY 3 (szombat)

Azt írta a kézikönyv, hogy milyen szupi az ingyen komp a Szabadságszobor körül. Hát igazából nem is, mert alig lehetett látni valamit, mert elég messze mentünk, de már későre járt, úgyhogy kitaláltuk, hogy majd másik nap vissza kéne menni. Miután erre elpazaroltuk a délelőttöt felkerekedtünk, hogy megkeressük a Jóbarátok házát. Meg is lett könnyen, de a többiek nem akarták elhinni, hogy az tényleg az de aztán ahogy megláttuk a kamerán át egyből ismerős volt. Csináltunk egy pár képet és indultunk az olasz negyedbe. A metrón észrevettem, hogy jól elhagytam az útikönyvem, úgyhogy gyorsan visszamentünk hátha még megvan és szerencsére megtaláltam... :) Vehettem volna újat is, de az már nem az a könyv lett volna amivel bejártam New Yorkot, úgyhogy nagyon örültem neki. Nah ezután végre eljutottunk az olasz negyed helyére, csak épp rosszul jöttünk fel a metróból és China Townban lyukadtunk ki... Atyavilág, még a józsefvárosi sem ilyen zsúfolt és hangos és büdös... Ohh és olyan fura állatoknak látszó dolgok voltak az éttermek kirakatában kifüggesztve... Gyorsan tovább is verekedtük magunkat a tömegen és végül megjöttünk Llittle Italyba. Megtaláltuk az éttermet amit a könyv ajánlott és hmm, nagyon hangulatos volt. Az összes pincér olasz volt, isteni volt a kiszolgálás és nagyon jókat ettünk. Én előételnek paradicsomot mozzarellával, balzsamecettel meg grillezett zöldségekkel, aztán spenóttal töltött csirkét krumpliba csavarva és persze a tiramisut sem hagytuk ki. Hmmm, nagyon fini volt. A végén még tettek az asztalra valami csörögefánk jellegű dolgot is, úgyhogy aztán megmozdulni se tudtunk. Egyébként is ez a városrész volt a kedvencem, az egész karácsonyi fényekben úszott, tele volt olasz vendéglőkkel és nagyon jó hangulata volt. Már sötét volt mikor hazamentünk és nekiálltunk vasárnap reggeli brunchot keresni a neten nem sok sikerrel...

DAY 4 (vasárnap)

Végigjártuk a várost, de brunch sehol, vagyis itt nem úgy működött a dolog mint nálunk, hogy hatalmas büfé és halálra lehet enni magunkat. Nem is vittük túlzásba a reggelit végül, aztán a fiúknak menniük is kellett, mert indult a kirándulásuk a Maffiózók sorozat helyszíneire. Csabinak most volt szülinapja, úgyhogy ezt tőlem kapták mert nagyon imádják... Azt nem tudtam, hogy sztriptízbárba is megy a dolog, később tudtam meg, hogy még fizettem is érte, hogy odaküldjem őket, dehát mindegy... :) Mi meg addig lányos napot tartottunk, megnéztük a Union squaret, volt karácsonyi vásár, aztán elmentünk a Flatiron Buildinghez, ami az a háromszög formájú ház (egy csomó képen lehet látni...) aztán sétáltunk a bevásárló utcán. Rátaláltunk a Zarara meg H&Mre és nagyon izgatottak voltunk, hogy végre látunk egy kis európai divatot. Vettünk is néhány dolgot, ettünk az utcán hotdogot mint az amerikai filmekben, aztán este már együtt a homáros étteremben vacsoráztunk nagyon jót és a jól bevált cocktailos helyen zártuk a napot. Aztán a fiúk még elmentek valahova bulizni és későn jöttek haza...

DAY 5 (hétfő)

Mivel már nagyjából mindent láttunk tarthattunk egy kis pihis délelőttöt, hoztam reggelit a helyünkről, ahol már meg is ismert a mexikói eladó és nagyon széles volt a mosolya... Uhh... Aztán délután Gyurival el akartunk menni a Modern Művészetek Múzeumába megnézni a Van Gogh kiállítást, de csak két óra múlva lehetett volna bemenni, úgyhogy inkább sétáltunk, már úgyis láttuk otthon egyszer. Napok óta sushira vágyott, úgyhogy találtam egy szupi japán éttermet a neten sushi büfével. Ott találkoztunk a többiekkel is. Todai volt az étterem neve, csak azért írom, hogy aki NYban jár mindenképp próbálja ki, mert isteni!! Olyan hosszú büfé volt amíg a szem ellát, ott tekergették frissen az ezerféle sushit, volt mindenféle japán étel, rengeteg hal és édességek. Megkóstoltuk a szakét is, meg vettünk egy üveg szilvabort ami nagyon finom volt. Utána annyira tele voltunk, hogy muszáj volt sétálni, úgyhogy elmentünk megnézni a Madison Square Gardent, akartunk is meccsre menni de már elfogytak a jegyek sajnos, és bementünk néhány boltba. Sajnos este már pakolni kellet, mert másnap indultunk haza... :(

DAY 6 (kedd)

Délelőtt még volt időnk elmenni a szigetre ahol a szabadságszobrot közelről láthattuk és nagyon megérte, érdekes volt. Szerintem félelmetes... Hajóval mentünk, ami még kikötött az Ellis Islandon is, de ott már nem volt időnk kiszállni, pedig jó lett volna látni honan indult az egész... Ez az a sziget, ahova az első telepesek megérkeztek amikor felfedezték Amerikát, szóval az egyetlen történelmi hely... Mindegy. Amúgy New Yorkban a második legmagasabb szintű biztonsági intézkedés van életben a terrorfenyegetettség miatt, úgyhogy akármilyen ilyesmi helyre mentünk mint a szobor, meg az Empire State Buliding még a bugyinkat is átvilágították meg levetették, úgyhogy azt hiszem mondhatom, hogy biztonságban voltunk... Ugyanez a reptéren és az új szabály szerint minden egyes csomagért, még az elsőért is 15 dollárt kell fizetni. Rablás... Mikor kiértünk közölték, hogy késik a gép, nem érjük el a csatlakozást, úgyhogy másik útvonalat kaptunk, ugyanazt ahogy jöttünk. Persze Denverben is késett több, mit egy órát, de csodával határos módon majdnem időre értünk haza. Én nem tudom hogyan, szerintem fel se szállt rendesen vagy nagyon gyorsan mehettünk. Odafelé háromnegyed óra volt az út, vissza meg már csak húsz perc. Mindegy, én nem bánom... Minél kevesebb repülés annál jobb... Aztán a csomagunk meg egy másik géppel jött, úgyhogy el is keveredett, de mi szerencsések voltunk, mert valakinek ott is maradt... Hazajöttünk a jéghideg lakásba és másnap reggel már indult is a robot és azóta nem aludtam...

Most is későre jár, úgyhogy megyek is pihizni, mert holnap megint ötre kell menni. Viszont délután lesz időm képeket válogatni, úgyhogy remélhetőleg pár napon belül közzé is tudom őket tenni.

2008. dec. 5.

New Yorkból jelentkezem

2008. dec. 5. 15:34, a bejegyzést edina írta | 1 komment

Már második napja vagyunk itt, ha az utazásost nem számoljuk... Springsből indultunk és elég vicces volt, mert Denverben szálltunk át és ahogy felszállt a gép pontosan öt perc múlva meg is kezdte a leszállást. Az ilyeneket szeretem... Denverből New Yorkba már négy óra volt, de minden simán ment, meg a táj is szép volt fentről csak persze unatkoztam. Ahogy megérkeztünk láttuk, hogy itt bizony sárga taxik vannak mindenhol, szinte más autó nem is közlekedik az utakon, úgyhogy fogtunk egyet gyorsan és elmentünk a szállodába. A Long Islandi Days Innben lakunk, ami Queens szélén van. Teljesen új a szálloda, úgyhogy szép meg tiszta, csak nagyon pici a szoba, meg jó forgalmas a környék, úgyhogy hallgathatjuk a metrót meg a dudálást, de legalább minden közel van...Este találkoztunk Olival a Times Squaren, vacsiztunk meg beültünk egy ivós helyre. Utána elmentünk bulizni valami puccos helyre utazós ruciban, kicsit rosszul is éreztük magunkat úgyhogy nem is maradtunk sokáig.

DAY 1

Reggel éléggé megviselt a felkelés (különösen a fiúkat...), szerencsére pont mellettünk van egy tökjó reggeliző (adnak egyébként a szállodában is kontinentálist, de elég gyér...) fincsi presszókávéval meg jó kis szendvicsekkel, salikkal... Megvettük a jegyeket a Broadwayra másnapra a Chicagora (Alig várom!!), aztán elmetróztunk megnézni a Wall Streetet, ott van a tőzsde, meg a World Trade Center helye (már építik is az újat), és megnéztük a Brooklyn Hidat, nagyon szép volt. Vacsiztunk a Hard Rock Cafeban, mert ugye itt is ki kell próbálni aztán korán lefeküdtünk, hogy másnap jó sok mindent lássunk...

DAY 2

Ez van ma, éppen készülünk a színházba. Ma sikerült időben elindulni, a 5th Avenue volt a terv, ahol az Empire State Buildinggel kezdtünk, felmentünk a tetejére is, a 86. emeletre, nagyon gyönyörű volt a kilátás! Utána továbbsétáltunk, megnéztük a Rockefeller Centert a nagy karácsonyfával (az a vörösmarty tér...), aztán kerestünk egy kis éttermet ebédelni és a Central Parkban zártunk. Sötétedésig korcsolyáztunk, sétálgattunk aztán jöttünk haza készülni. Megyek is, mert mindjárt Chicagooo!! :))

2008. nov. 29.

Hálaadás

2008. nov. 29. 18:52, a bejegyzést edina írta | 1 komment

Amikor az első telepesek az Egyesült Államok területére léptek az itt élő indiánok mentették meg őket, kukoricát, ételt adtak nekik. Később hálából ünnepséget rendeztek pulykával és minden jóval, innen ered a hálaadás... Itt ez az egyik legfontosabb ünnep, hétvégére összegyűlik a család, vacsiznak és ezzel a nappal kezdődik meg a karácsony időszaka.

Egy nagyon kedves családnak szolgáltunk fel Mátéval és Gyulával vacsorát, gyönyörű lett. Tisztára olyan hangulata volt, mint karácsonykor... együtt voltak, szerették egymást és ettek, ettek, ettek.... Én meg megsütöttem életem első sütőtök pitjét, a többiek szerint finomabb, mint a Broadmoorban. :) Én nem tudom, nekem csak a sima tök ízlik mindenféle fűszerek nélkül.

Hálaadás másnapja itt minden évben a black friday, vagyis fekete péntek, ami azt jelenti, hogy a boltok hatalmas kedvezményekkel próbálják megkönnyíteni a karácsonyi bevásárlást. Mi is felkerekedtünk hajnali négykor, mivel hallottuk, hogy sokan már este tízkor a boltok előtt sátoroznak. Castle Rock ötkor nyitott és délig voltak kedvezmények. Meg tudtam venni a kabit amit már rég kinéztem, meg két pulcsit a hideg New Yorkra, mindet féláron.... Utána még beszaladtunk a műszaki boltba, mert fényképezőt kértem karácsonyra, de ami tetszik nem volt leértékelve, úgyhogy majd később vesszük meg. Itt akkora tömeg volt, hogy mozdulni se lehetett, de inkább a tévék meg ilyenek voltak akciósak.

Ma este pedig a szállodában volt nagy felhajtás. Már hetek óta díszítgetik, ma este pedig ünnepélyes keretek között felkapcsolták az összes fényt a fákon meg mindenhol. Rengetegen voltak és nagyon szép volt, csináltunk néhány képet, majd készítek egy kis összeállítást.